pozsonyi vésztörvényszék, 1673-1674 (lat. iudicium delegatum extraordinarium, 'rendkívüli törvényszék'): a →Wesselényi-összeesküvés bukása után fölállított alkalmi bíróság, az I. Lipót-féle abszolutizmus szélsőséges megnyilvánulása. - Zrínyi Péter és társainak kivégzése (1671. IV. 30.) után I. Lipót magyar kir. (ur. 1657-1705) állította föl Szelepcsényi György érs. elnökletével. A ~ az ellenreformáció céljait szolgálta (→katolikus megújulás), ezért kizárólag prot. lelkészeket és tanítókat idézett meg, 1673. IX: 33-at (köztük az ev-ok 3 superintendensét), 1674. III: több mint 700-at (utóbbiaknak kb. fele jelent meg). - A vád nem a beidézettek vallása, hanem pol. magatartása volt (felségárulás, hűtlenség, a törökkel való összejátszás, lázadásra való felbujtás). Bizonyítási eljárásra nem került sor. 1674. IV. 4: a ~ vádlottakat fej- és jószágvesztésre ítélte, de ha a vádlott beismerte bűnösségét és lemondott papi hivataláról, kegyelmet és szabadságot nyert. Ha csak a bűnösségét elismerő nyilatkozatot írta alá, külföldre kellett távoznia. A fentieket már csak 93 prédikátor nem vállalta, a prot. hatalmak (Holl., német fejedelmek) közbenjárására azonban az uralkodó halálos ítéletüket várbörtönre változtatta. A 67 főre fogyatkozott csoportot V-VI: várbörtönökbe, majd 1675. III: 42 prédikátort Nápolyba, ill. Buccariba vittek →gályarabságra. Az őket kiszabadító Ruyter holl. admirális tiszt-ére 1895: emlékoszlopot állítottak Debrecenben, a prédikátorok nevének feltüntetésével. (Mo-i lelkipásztori látogatásán 1991. VIII. 18: megkoszorúzta II. János Pál p.). Ba.J.

Vigília 1973. (Varga Imre: Prot. lelkészek gályarabsága. A Wesselényi-féle összeesküvés egyhpol. következményei.) - Theológiai Szemle 1975. (Benczédi László: A prédikátorperek történeti háttere) - Ráday Gyűjt. Évkv-e 1983. (Péter Katalin: A mo-i prot. prédikátorok és tanítók ellen indított per 1674-ben)